Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőnyi József Beszédei, írásai + fotók II-ik rész

2010.03.19

 

 

A hajó neve: Pilisszántó

 

 

 

Budapest agglomerációjának tengerén hajók úszkálnak. Könnyebbek, súlyosabbak, kecsesebbek, vaskosabbak. Szelik a hullámokat, melyeket az élet terelt eléjük évszázadok óta.

Egyszer csak szél kerekedett az országban. Az erősödő szélben egyre többen kapaszkodtak fel a menedéket nyújtó hajókra. Terhük egyre súlyosabb lett. A hajót, a teher növekedésének arányában egyre nehezebben lehetett irányítani. Utját nem a jövőbe mutató természeti jelzések irányították, hanem a spekulációs üzleti érdekek.

A szél nem akart csillapodni, sőt egyre erősödött. A hajón utazók bőrüket féltve, aggódva figyelték az eseményeket. Hány utast tudunk még felvenni? A csapkodó szélben több hajó kapitánya tévesen mérte fel a hajó teherbíró képességét, utasai pánikba esve, kétségek közt, tehetetlenül sodródtak az árban.

A túlterhelt hajó egyéniségét vesztve elsüllyedt a nagyváros tajtékzó habjaiban.

 

Pilisszántó hajója is ezen a viharos tengeren úszik. Még szembe tud szállni az árral. Évszázadokon át kiérlelődött, jövőbe navigáló Házi Rendjét a mindenkori új utasai elfogadták és tiszteletben tartották.

De ez a hajó már megtelt. Ettől kezdve mindenkinek, aki rajta utazik, mindegy, hogy tegnap, háromszáz éve vagy ezeregyszáz éve szállt fel, elemi érdeke, hogy ez a hajó ne süllyedjen el.

Ez a hajó nem luxushajó. Inkább hasonlítom Noé bárkájához, melynek fedélzetén családját, növényeket, állatokat, népét, annak kultúráját, erkölcsi értékeit menti egy biztonságosabb jövőbe. Életet ment!

 

            Bár nem luxus, de nem is szegény. Ezen a hajón utazó nem attól gazdag, mert sok a pénze, hanem, mert  elégedett, amiért ilyen szellemiségű múlttal rendelkező közösségben élhet.

Címerének sok száz éves, alaposan megszenvedett tartalma olyan tekintélyt teremtett magának, amitől utasait tisztelettudó alázat és hűség tölti el. Ha vele nem akar kezet fogni az önző becsvágy, aki csak jó üzletet jelentő parcellát lát a faluból, nem tud az utasa maradni. Mint ahogy nem méltó a magyarságra az ki a Szent Koronában csak harminc deka aranyat lát, amit a vitrinbe lehet tenni a többi csecse-becse mellé.

 

Nekünk nem térkép e táj! Ezért a Településrendezési Terv arra szolgál, hogy ebben a társadalmi viharzónában zátonyok és jéghegyek közt küzdő hajót – Pilisszántót – nyugodtabb vizekre vezesse.

 

Aztán, majd ha a vihar lecsendesedik és a felderítésre kiküldött fehér galamb vidáman száll vissza hajónkra, csőrében a zöld ágacska jelzi, hogy élhető élettérbe érkeztünk.

 

 

Pilisszántó, 2002. február 25.

 

                                                                                                                                  Szőnyi József

                                                                                                                                  polgármester

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Hűségeskü a Szent Koronának

 

 

 

 

 

 

Pilisszántó hiteles múltját kutatom

Mit rejtenek a régi temető romjai?

 

 

„Kinek nincs múltja, hová ülteti a jövendőt? Mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge!”

Hunfalvy J. idézete indított el minket a Pilisszántó monográfiájának megalkotására 1996-ban. Lakóink addig nem ismerhették saját történelmüket így összefoglalva, csak amennyire az emberi emlékezet vissza tudott nyúlni.

Az idézett szellemisége születésemtől kezdve tartja megfertőzve elmémet. Falunk múltjának kifogyhatatlan kincsestára újabb és újabb szívet melengető meglepetései, izgató titkai bűvölnek el és tartanak szülőfalum önként vállalt „sziréni” fogságába.

A bűvölet ereje attól marad meg, ha a múlt igaz. A hamis múltra csak labilis jövőt lehet építeni. Minél régebbi adat kerül elő, annál nehezebb bizonyítani hitelességét. A legnagyobb jóindulat mellett is könnyen előfordulhat tévedés, amely a kevés adat, az ismeretek hiánya, netán a mindenáron eredmény elérés figyelmetlen lendületéből, a fantázia túlzott elszabadulásából, ne adj Isten hozzá nem értésből fakadhat.

Nem ismeretlen a legszomorúbb eshetőség sem, a szándékos történelem hamisítás.

A monográfia szerkesztésekor első kérdésként merült fel bennem: hol, mikor szerepel először írásos formában falunk neve?

Szántó első említése azokban a krónikákban találhatók, melyek arról értesítenek, hogy B. Özséb Szántó mellett építette hatod magával Szent-Kereszt nevű kolostorát. Mindez 1250-ben történt. Ők heten keltették életre a magyar nemzet értékeit, szellemiségét  legerőteljesebben védő és képviselő Pálos rendet. Történelmünkben éppen ezért volt legsürgősebb dolga minden hazánkra támadó ellenségnek a Pálos rend megsemmisítése. Ez az első, az ősi kolostor volt éltető forrása, reménysége, szimbóluma azoknak a királyoknak, akik számára mindenek feletti értéket jelentett a magyar nemzet szolgálata. Itt temették el a rend első három főnökét B. Özsébet, Istvánt és Benedeket.

A tatárjárástól elpusztult ország újjáépítéséhez IV. Béla ebbe a kolostorba járt erőt meríteni. Az utána következő Árpád-házi királyok is nagy becsben tartották ezt a helyet. Akkoriban ilyen fontos templomot, illetve kolostort nem egy véletlenszerű földrajzi pontra építettek. A szakrális tartalmában egyébként is gazdag Pilis-hegységen belül nagyon kitüntetett, szent hely kellett legyen az a pont, ahol az első pálosok szellemisége legközvetlenebbül találkozhatott az Istennel. Ettől lehet számunkra oly meghatóan áldott település Pilisszántó, ha ez a misztikus erejű hely valóban falunkban lenne.

Ennek a fontos kolostornak helyszínét további adatokkal pontosítják. Úgy mint: hármas barlangnál, Esztergom mellett, hegynek orma fölé, patak mentén. Természetesen engem mint szántói lakost, elsősorban a „Szántó mellett” adat foglalkoztatott a legjobban. Kutatgatásaim során észrevettem, hogy a kutatók nemigen boncolgatták a két szó értelmezését. Filozófiai fejtegetések foglalkoznak a „hármas barlang” polémiáról, a „hegyek orma fölött”-ről, a patakról, az Esztergom mellett vagy nem mellett-ről, de a két szó „Szántó mellett” filozófiája mindenkit hidegen hagyott. Számukra természetesnek tűnt, hogy a kesztölci kolostor vagy a pilisszentkereszti kolostor Szántó mellett van, de nyilvánvalónak tűnt az is, hogy tágabb értelemben Szántó Esztergom mellettinek is fölfogható, ha messzebbről nézzük.

Szöget ütött a fejembe: miért nem mondják Klastrompuszta kolostorát Kesztölc mellettinek, hanem Szántó mellettinek. Holott Kesztölc község már 1250-ben is meg volt, ahhoz van közelebb, ráadásul Kesztölc és Szántó között van egy Csév is, amely ugyan akkoriban nem biztos, hogy köztünk volt, de ha nem Csév, akkor Csaba is betolakodhatott a térségbe. Ennek ellenére a Szent-Kereszt kolostort következetesen Szántó mellettinek írják. Vajon miért volt Szántó olyan  kedvenc helye a krónikásoknak, ha minduntalan hozzá igazították a kolostor helymeghatározását?

Mi volt Szántón az a világítótorony, amiért a térség útmutatójaként folyton rá hivatkoznak?

A kérdés nem hagyott nyugodni. A most már erre kihegyezet fülem, szemem az ideillő és elérhető hírt, információt összegyűjtötte.

Azt is látom, hogy tiszteletre méltó, komoly kutatók elemzéseiben zavarok vannak.

Nem csoda, hisz van a pálosoknak egy Szent-Kereszt kolostoruk, van egy (Pilis) Szentkereszt falu Szántó mellett, ahol kolostor romjai vannak, melynek falai közt egykor pálosok voltak, akiknek  holló  madaruk a pilisszentkereszti címerben is szerepel. Ezért teszik egyesek Boldog Özséb Szent-Kereszt nevű kolostorát Pilisszentkeresztre, hisz stimmel Szántó mellett van!

Csakhogy  Pilisszentkereszt 1250-ben nem létezett és még 1740-50-ig sincs itt település. Létezik viszont egy Cisztercita kolostor, mely előbb épült 1250-nél. Ebbe a kolostorba a török elvonulása után visszaszivárgó pálosok beköltöznek, eltévesztve az 1690-ben már elpusztult eredeti kolostorukat. Aztán  a kolostor közelében éppen a szűkülő határuk miatt terjeszkedni kényszerülő és itt letelepülő szántói lakók által kialakuló települést elnevezik Szent-Keresztnek az általuk nagyra becsült ereklyének a Szent-Keresztnek tiszteletére. A Pilis előnév már a XIX. század elején került a pilisi községnevek elé.

Tehát a pilisszentkereszti kolostornak semmi köze nincs az eredeti u.n. „Szántó melletti” Szent-Kereszt tulajdonnevű első Pálos kolostorhoz. Akkor hol van a „Szántó melletti” kolostor?

Következésképp két kolostor kell legyen a térségben.

Most menjünk át a Pilis kesztölci oldalára. Bártfai Szabó Lászlótól olvassuk: 1393-ban Zsigmond király parancsára kirendelte Gergely papot „azon birtokrészek, amelyet a Szántó mellett élő szentkereszti pálosok az ő csabai, az esztergomi kpt. pedig Kesztölc birtokához tartozónak állít,  határait megjáratta és a peres részt két félre osztotta.” Ebben az idézetben nem az érdekes, hogy min veszett össze a két szomszéd és a rendcsinálásra kiküldött Gergely pap, hogy tett igazságot. A tény a fontos!

Van a kesztölci birtok, idetartozik Klastrompuszta, és van a Szántó mellett élő szentkereszti birtok. Vagyis egyazon időben két Pálos kolostor létezik egymás mellett, hisz kettéosztotta a vitás birtokrészt a két szomszéd között. Egyik fele a szántóiaké, másik a kesztölcieké.

Ebből arra következtetek, hogy Pilisszentkereszt és Kesztölc között létezik egy harmadik kolostor és az a Szántó melletti úgynevezett Szent-Kereszt kolostor lehet.

Igen, de hol? Most kéne segítségül hívni a „hármas barlangot” „patak ölén”-t  „hegynek orma fölé”-t. Ebben az összehasonlításban már ellentmondások vannak. A Pilis hegység minden pálos kolostorához tudunk patakot illeszteni.

Barlangokban sincs hiány. A „hegynek orma” ahonnan Esztergom látható, bizonytalan megközelítés. Számomra a Szt. Kereszt kolostor helyszín megállapításához továbbra is legerősebb érv ez a két szó: „Szántó mellett”. Éppen az, ami fölött a kutatók nagyvonalúan átugrottak. Szántó mellettinek vallja magát Klastrom pusztai kutató, pilisszentkereszti kolostor kutató, a pomázi Holdvilág árok kutatója Sashegyi Sándor is. Mind a három Szt. Kereszt kolostor kutató Szántóra hivatkozik, de magával Szántóval nem foglalkozik. Miért hivatkoznak ismét Szántóra,  mi lehet Szántó központi helyének az oka?

 

Keresgéljünk tovább hátha akad valami jelecske egy utalás az ominózus Szent-Kereszt kolostor helyszín meghatározására. Pilisszentkereszti vonalat nyugodtan kihagyhatjuk, egyértelmű, hogy az ciszter kolostor és nem építhette B. Özséb.

„Pálos rend építészeti emlékei” szerzőpárosa dr. Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf a „Szent-Kereszt kolostor helyét Pilisszántó Ény-i határába lokalizálják és nem látják igazolva a klastrompusztai állítást.

 

Dr. Horvát István a kesztölci klastrompusztai ásatás vezetője a fent említett 1393-as határjárásnál egy utat említ. 1250-ben még használható lehetett a rómaiak által épített Aquincum-Brigetió (Szőny) útvonal, amely Szántó határán végig megy Kesztölcre, majd továbbhaladt, összekapcsolta Szántót Kesztölcöt Esztergommal.

 

Dr. Horvát István dolgozatában is többször említi „Szántó melletti Szt. Kereszt egyházban lakó testvéreket”, de a mondat nem foglalta le figyelmét, mert valóban nincs messze Klastrompusztától Szántó.

A határjárás leírásából levont következetetése számomra nem meggyőző. A Kewresmal lejtőtől az úton folyton dél felé haladó határbejáró említi, hogy az úton ismét dél felé haladva a mondott (Szántó mellett) Szt. Kereszt kolostorhoz ért és szerintem nem Klastrompusztára, mert hisz azon túljuthatott a folyamatos dél irányú menetelésével. A peres határvonal pedig szerintem nem Klastrompuszta és Kesztölc között lett meghúzva, hanem Klastrompuszta és Szántó között.

A dolgozat írója a Szt. Kereszt kolostor klastrompusztai beazonosításának perdöntő bizonyítékát abban látja: „mivel Kesztölc és Szántó között más rom nem ismeretes csak a klastrompusztai, ennek kell lennie a pálosok első monostorának maradványaival.”

Csakhogy a dolgozat írásakor nem tudhatta, hogy 1998-ban Szántón a régi temetőben középkori romokat találunk, melyek egykor nem a néhány házas kis faluban lehettek, mint most, hanem kicsinysége miatt mellette. Ezzel egy csapásra értelmet nyert a sokszor „Szántó mellettinek” emlegetett Szt.. Kereszt Kolostor hely meghatározásának titka.

Igaz a feltárást vezető régész, majd a romokat megtekintő Horváth István határozottan elutasították a kolostor feltételezését, a romokat csak középkori templomnak tartják.

Vajon, ha Horvát István a dolgozat írásakor tudott volna a szántói romokról, akkor is a klastrompusztai következtetést vonja le? Csak templomot a XIII. századi jelentéktelen pár házas falucskába, Szántóra miért és kik építettek volna? Miért nem lehet igaz a templom és kolostor együtt teória és miért csak templom és nem kolostor, az igaz állítás? A kolostor miatt ugyanis már volt logikája a templom építésnek is.

Tovább kutattam apró adatok után vannak-e más jelek a Szt. Kereszt kolostor helyszínét illetően.

Kavaloszki Júlia a Pálos remeték Szt. Kereszt kolostora Klastrom pusztán című munkájában bizonytalannak tartja Szt. Kereszt kolostor helyét.

Ikvai Nándor: Régészeti tanulmányaiban Szántó mellettinek jelöli a Szt. Kereszt kolostort, viszont Szántó templomára nem ismert középkori adatot.

Barovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai c. nagyon szép könyvének 116. oldalán Pilisszántóról azt írja: Pálos kolostora a XIII. században már fennállott. 1690-95-ben elpusztult. 261. oldalon a „Pálosok” fejezetben az első kolostorról azt írja, „Özséb atya alapította 1250-ben a Pilis tövében fekvő Szántó Község mellett. A következő mondata viszont már tévedés:  „Ez a pilisszentkereszti rendház volt.”

 

Dr. Csánkt Dezső 1880-ban a Hunyadiak Kora szerkesztője magyarországi helységneveket sorol fel, hozzátartozó nevezetességével. Kesztölc községnél nem említ semmi különöset, viszont Szántó településhez XIII. századi eredetű pálos kolostort említ.

Ács Tivadar = Magyarok idegenben 1902. kötetében így ír: „Özséb……a pilisszántói völgy hármas barlangjához vonult, majd 1250-ben Pilisszentkereszten szerény kolostort és templomot épített.” Állításában jócskán van tévedés, de talán némi igazság is.

 

Kürcz Antal: A magyarországi Özséb Szt. Kereszt tiszteletére kis templomocska építéséhez fogott, melléje pedig remete társaival együtt igénytelen kolostort rakott.” Kürcz felsorolja az összes Pálos kolostort, sajnos a klastrompusztait nem, pedig van ott is. A kolostorról még azt írja, hogy a „később körülötte épült helység Pilis-Szent-Keresztnek neveztetett.”

1528-ban megjelent az első nyomtatott magyar országtérkép. Készítője Lázár Deák.

Bár a térképet a mohácsi vész után nyomták, mégis az 1514-es magyarországi állapotot rögzítette, amikor a Pilisben még nem pusztított a török. A térkép akkora területet ölel át, hogy nyilván csak a fontosabb, ismert stratégiai helységeket jelölte meg. Nem valószínű, hogy az akkor pár házból álló Szántó falucska önmagában meghatározó jelentőségű volt a Pilisben. Akkor vajon az első magyar térképen miért került Szántó mégis a Pilis hegység, Esztergom, Visegrád, Szentendre helységek vitathatatlan előkelő rangsorába? Az első térképet követő többi térkép legtöbbje szintén fontosnak tartotta megjelölni a településünket.

Nyilván csak a Szt. Kereszt kolostornak köszönhette ezt a kiváltságát, hisz tudjuk milyen hazafias szerepük volt a pálosoknak a törökök elleni harcokban. Egy haditérképen ez már fontos szempont lehet.

 

Gyöngyösi Gergely foglalkozik talán a legbővebben a pálosok történetével, de a Szt. Kereszt kolostor helyéről homályosan ír. Özséb és hat társa által épített első kolostort  Pilisi Szt. Keresztnek nevezi. Mit ért „Pilisi”-nek nem tudom.

1263-ban már nyolc kolostort említ név szerint és helységmegnevezés szerint. A felsorolásból megválaszolatlan marad a Pilup-sziget, Szent Ilona és Szt. Kereszt kolostor helyszíne. Ha az eddigi feltételezések szerint a Szt. Kereszt kolostor mégis Szántón lenne, akkor a klastrompusztai lehet a Szt. Ilona. Igy kijönne a darabszám és már csak a Pilup-sziget helyszíne hiányzik.

Pilisszántó újra telepítése 1702-ben kezdődött és már 1707-ben a községnek volt címeres pecsétnyomója, melynek motívumai 300 év alatt a mai napig nem változtak.  Egy címer szimbólumnak misztikus ereje kell legyen. Őseink ismertek valamit, ahonnan a címer pecsétet átvették. Az 1760-ban épült új templomhoz olyan komoly, méltó alapkövet kerestek, melynek szellemiségére építeni lehet egy templomot. A hívő őseink azt a faragott követ tartották méltónak a templom alapkő fontos szerepére, amelyben szintén ugyanaz a címer van bevésve.

Gyanítható, hogy a címeres alapkő sokkal régebbi az 1702-es betelepülésnél. Hol lehetett szerepe előtte? Miért jelentett oly sokat őseinknek, hogy „a templomnak az alap köve” nagy méltóságú elismerését tisztelték benne?

Őseink olyan talajra építkeztek, melynek tápértékét az egymás után itt megtelepedett kelták, rómaiak, avarok végül a honfoglaló magyarok szellemi humusza tette tartalmassá. Figyelemreméltó örökség.

2002. szeptember 20-án egy kb. 80 kilós 84-47 cm nagyságú faragott homokkövet találtunk a régi temetőben az 1998-ban kiásott középkori romok fölött. A legtöbb vélemény alapján legalább 1000 éves körülinek tartott kőbe szokatlan formájú és szimbolikájú kereszt ábrázolás van vésve. Vajon csak véletlennek tulajdonítható, hogy épp a Szt. Kereszt kolostor feltételezett helyén került elő? Számos doktor, professzor, régész, művészettörténész fantáziáját bolygatta meg a Kő rejtélye, de eddig nincs egyértelmű végső „anyakönyvi kivonata” a Kőnek. Még az sem zárható ki, hogy a kőbe vésett kereszt a végeken lévő hat lángocskának is tekinthető jelképpel, a Kő magának a kolostornak a névadója.

Tanulmányomban sok a „ha”, sok a feltételezés, gyanú. Ettől bizonytalan a végeredmény.

De épp a sok „ha”, a sok bizonytalan feltételezés keltette fel a gyanúmat, hogy a mai egyetlen igazságnak kikiáltott végeredmény lenne a helyes, mely szerint az ominózus, első, eredeti B. özsébi  Szt. Kereszt kolostor a kesztölci Klastrompusztán van.

Amatőr kutatgatásom, feltételezéseim nem elégségesek ahhoz, hogy a mai hivatalos álláspont tudományos megállapításait megdöntsem. Viszont, legalábbis elgondolkodtató az a sok apró nyilacska, mely mégis ebbe az irányba mutogat.

Fejtegetéseim arra talán mégis jók, hogy akár megcáfolva írásom okfejtéseit, akár újra átgondolásra ösztönző észrevételeim az objektív, hiteles történelemírást szolgálják.

A mindent eldöntő megoldás a temetőnkben nyugvó középkori romok előítélet nélküli teljes feltárása. Ehhez pénz kell és lelkiismeretes kutatómunka.

Ha írásom mindkét cél megteremtését elősegíti és cselekvésre, adakozásra ösztönzi azokat, akik tenni tudnak és akarnak érte, akkor örömmel végzett, izgalmas munkám nem volt hiábavaló.

 

Pilisszántó, 2002. április hó

Szőnyi József

polgármester

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

A 2000-ben az ásatásoknál előkerült Keresztes Kővel az irodájában

 

 

 

 

 

 

 

Pillantás a 3. évezredbe falunk ablakából.·

 

 

Karácsony van!

 

A világ - ha máskor nem is - de ezen a napon megemlékezik Jézus Krisztusról, az Ő születésnapját ünnepli. A születésnapi torta habjára nemsokára a 2000. gyertyát gyújtjuk meg.

Vajon e kétezer égő gyertya sokat látott fénye milyen jövőt világít meg számunkra?

Bárcsak megpörkölné szempillánkat a Messiás látnoki lángja, hogy tisztábban láthassunk lábaink elé. Hogy ne lépjünk csapdába, hurokba és kerüljük ki göröngyeit   falunk jövőjéhez vezető ösvényének.

 

Vajon milyen lesz a 3. évezred?

 

A küszöb előtt állva megilletődve kopogunk ajtaján. Alaposan megfontolt az utókor jövőjét befolyásoló szép ajándékot kell vinnünk, hogy elnyerjük a tetszését.

 

2002- ben Pilisszántónak is kerek születésnapja lesz. Az ős Szántó töröktől elpusztított ugarán pont 300 éve telepedtek le az első családok, melynek mi vagyunk a vér szerinti leszármazottjai.

A világegyetem egén a mi 300 égő születésnapi gyertyánk fénye csak egy szentjánosbogár. De nekünk ragyog és nélkülünk egy ici - picit sötétebb maradna ez az égbolt.

 

A falu úgy akarta, hogy polgármesterként én nyissak ajtót és vezessem át a falut a harmadik évezredbe. E dicsőséges faladat térdrogyasztó felelőségének nyomását enyhíti, hogy az első két évben még saját magunk vendégei leszünk.

Úgy vélem a falunak tudnia kell, hogy a fentiek tükrében, milyen gondolatok ütköznek egymáshoz annak az embernek a kor korlátai közé szorult fejében akiben újra megbíztak.

 

1702- ben a honfoglaló 15 szlovák család mára 2000 főre szaporodott. Idők múlásával folyamatosan születtek új családok vegyes házassággal friss betelepültekkel. Voltak viszont régi családok melyek kihaltak a faluból.

Ez a sok évtizedes lassú,   természetes vérfrissítés előnyére vált a falunak amely folyamat ma is tapasztalható.

A nemrég betelepült lakótársaink mint a Földbe fúródó fényes meteorok, beleolvadnak a közösségbe. Keresik a lehetőségét hol válhatnak hasznára a falunak. Vágynak kegyeire, hogy befogadja őket. A falu nagy közösségének egysége így maradhat meg, sőt erősödhet.

 

Nekem a falu nem csak egy földrajzilag behatárolható házakkal beépített területet jelent. A falu ma egy egészséges minőségi életteret, egy bajtól védő, sugárzó aurával megáldott, egymásra utalt emberek életközösségét jelenti.

 

 

 

 

A városi életforma beteg. Testét az önzés, a bűnözés eluralkodása, a zsúfoltság, a lélektelen robotember ideges feszültsége és számos más métely nyűvi. Más az életformája a városi és más a falusi embernek. Régebben a “falusi”  jelző lenézést jelentett, a        “ városi    műveltebb, dörzsöltebb módosabb ember  benyomását keltette.

Ez a felfogás - legalábbis a főváros agglomerációjában - megfordulni látszik a falu javára. Ezért az itt- ott már lakhatatlanná váló fővárosból kimenekülni tudó lakók elárasztották a divatossá vált Pest környéki falvakat. Több száz, ezer hirtelen odaköltözött ember megváltoztatta az addigi idillt.

A Szibériában becsapódott és felrobbant órásmeteor nem tudott bele illeszkedni a környezetébe hosszú időre elzordítva országnyi területet.

Riasztó példákat láthattunk a főváros környékén. A Budai hegyek helyén Budai épületek állnak. A Dunakanyar híres panorámája ma egybefüggő épület-tenger. A természetvédelmi erdőkben érthetetlen építkezések szaporodnak gomba módra.

Úgy látszik a pénz ma nagy bajnok. Mindenkit legyőz.

A táj, a környezet, a természet nem számít, fő a pénz. Az addig mindnyájunk által élvezet tájat elvette a pénz a szegényebb közösségtől.

Eddig bárki kirándulhatott, szívhatta a friss levegőt és a panoráma lélekgyógyító szépségét, most valakik kisajátították. “ magán terület ”tábla és pitbull zavarja el őket kedvenc kirándulóhelyükről.

 

A fővároshoz közeli települések elveszítik egyéniségüket, bele olvadnak a városba és a főváros valahányadik kerületévé szürkülnek. Addig fog “ fejlődni ”Budakalász, Budaörs, Budakeszi és mások amíg  egyszer csak azt veszik észre, hogy a főváros hamm- hamm bekapja őket és volt falu - nincs falu többé. Budapest gyarmatává válnak.

Néhány év alatt Szentiván duplájára duzzadt, Piliscsaba sok-sok hektár természetet cserél ki lakótelepre,   Pilisvörösvár városiasodásának ára van lehet, hogy nekik ez a jó és elkerülhetetlen.

Csobánkán szabályos lázadás robbant ki a lakók és az önkormányzat között amikor a pénztől elhomályosult látású önkormányzat több száz hektárt akart kiparcellázni. Tisztelni valóan érdekes, hogy épp azok a Csobánkaiak voltak a leghangosabb tiltakozók akik nemrég még betelepülők voltak, de igazságuk meghátrálásra kényszerítette az önkormányzatot.

 

Az egykor mintaként emlegetett “ fejlődő ” településekben itt - ott már látják a fejlettség hátrányát. Titokban bánják is. A nagy tömegű új lakótelepek új lakói magukkal hozták a városi ember baját és pont azt tüntették el új hazájukban amiért oda mentek és aminek hiányától a városban szenvedtek. Naponta többször vijjognak a rendőrautók szirénái sokkolva a lakókat. Pilisszántón még béke van, sziréna nincs !

A városi  településeken átnéznek, átlépnek egymáson az emberek, Pilisszántón mindenki köszön mindenkinek. Amott szűrőkön keresztül lehet eljutni a polgármesterhez, nálunk az ablakon át is beszólhatnak. Tudom kinél beteg a kiscsikó, mikor ellik a tehén, kinek az újszülött kisbabája gyarapította a  falut. Tudom kinek a büszke hangú kakasa ébreszti az éjszakás szomszédot és melyik asszonyt bántotta a részeges férje. Ismerem a faluban barátságosan csavargó rókát,  amelyik nem veszett, csak szelíd. Öt percen belül tudom meg, hogy Kati néninek a házalók lelopták az asztalról nehezen kifizetett havi gyógyszer adagját és azt is, hogy most melyik utcában     házalnak ”.

 

Mondhatja valaki:  nagy ügy ! De amelyik településen már nincsenek meg ezek a, emberközeli apróságok azok tudják értékelni igazán hiányukat, mert ezeket az értékeket nem lehet pénzzel vásárolni.

Nekünk szerencsére még meg vannak értékeink. Csakhogy közben a főváros belekerült Pilisszántó vonzáskörzetébe és ez ránknézve veszéllyel is jár. A divatba jött Pest környéki falvak sorra vesztik el egyéniségüket bájukat természeti értékeiket ősi kultúrájukat. Nem hiszem, hogy nekünk is közéjük kéne sorakoznunk hódolva a múló divatnak és felváltani azokat aprópénzre.

Meggyőződésem, ha hűek maradunk magunkhoz, megtaláljuk az arany középutat megőrizzük az utókornak felismert és felértékelődött javainkat és nem áldozzuk fel az  elporladó pénz oltárán, akkor néhány év múlva kuriózummá válunk ( ha ugyan már, most nem vagyunk azok ) és irigykedve néznek ránk azok akik rövidlátástól megcsonkulva elvesztették azt ami nekünk megmaradt.

 

Szerencsénkre a közelebbi településeken megnyitott szelep még felszívja a kivándorlók tömegét. De a Kishídnál már hallani a morajló hullám zúgó csapkodását.

Mi még megtehetjük, hogy az ügyes bajos dolgainkat elintézve a városban, fejfájósan hazajőve kifújjuk a gőzt és megelégedve mondhatjuk: de jó, hogy otthon vagyok már !

 

Mit kell hát tennünk, hogy otthon érezzük magunkat idehaza?

 

·     Lakóink komfort érzetét növelni. Az összes közmű meg van a faluban, az utak java része aszfaltozott már csak a szennyvíz tisztítás hiányzik. A pillanatnyilag parkolópályán lévő szennyvíz csatorna építéséről nem mondunk le. Keressük a lakosság számára elviselhető költségű technológiát és finanszírozási hátterét.               

 

 

·     Védendő természeti értéket, tájegységek magántulajdonba kerülését elkerülni. Így nagyobb biztonságban maradnak ezek az értékek. A városi ember is nagyra értékeli a természetet, éppen ezért szeretné magáévá tenni, ha módja van rá legyőzni, saját szolgálatába állítani.                                                                                               ,Míg a vidék emberének a természet az úr. Azt szolgálni kell és nem leigázni.                     

 

                                  

·     Az önkormányzat tulajdonosi pozícióinak megőrzése megerősítése. Állandó, előre kiszámítható bevételhez jutás lehetőségeit keresni. Nem kiárusítani az önkormányzati vagyont, főleg a stratégiai és természeti fontosságú objektumokat megtartani. Az értékes objektumok hozzák a pénzt. Nem a tyúkot kell megenni, a tojásokat kell becsülni. Egy kis létszámú közösséget könnyebb lesz magasabb életszínvonalra emelni, kevesebb pénz kell hozzá.                                                       

 

                                              

·     Újabb területeket nem parcellázunk kivéve az állandó lakósság természetes szaporodásához szükséges lakótelek bővítést az eddigi gyakorlatnak megfelelően csak szántói lakók részére. Ebből a szempontból az számít szántóinak aki 10 éve   bejelentve valóban itt lakik. Ehhez a célhoz vissza akarjuk szerezi az államtól a Zahumenyicát.                                                                                                   

           

·     A meglévő, volt zártkertnek nevezett területeket tovább nem bővítjük. Ez a táj ez a természet már nem visel el újabb terület beépítéseket. Az itt élők számára, beleértve a hétvégi házas tulajdonosokat is nem jelenthet fejlődést a táj agyonépíttetése. Mindannyiuk számára akik már “ házon belül  ”vagyunk visszafejlődést jelent újabb erdős szelet, rét, legelő, madárdal, szarvasaink őzeink elemi ösztönébe kódolt zarándok útjaik, a virágillat erőszakos kirekesztése életünkből.                                   Jogunk és kötelességünk megtartani és megvédeni azt. Mindenki, aki a Pilisszántó     “ klubjának ” tagja, jól felfogott érdeke, hogy maradjanak meg ezek a kiemelten értékes tájegységeink. Legyen sikk, legyen érdem ennek a klubnak tagja lenni.                    Ez a hajó megtelt !          Több terhet nem bír el különben elsüllyed. A hajón utazók mindegyekének ez az érdeke !                                                                                               

·     Szemétkezelés anomáliái. Illegális szemétlerakók ! Nagy előre lépés a falu életében a szeméttelep megszüntetése.                                                                                             

·     Az új 10-es út biztos meg fog épülni csak az idő pontja bizonytalan. A Mária Valéria híd megépülése gyorsíthatja az út elkészülésének idejét. Mindenesetre már most rá kell tervezni hisz meghatározó tényező lesz a falu jövőjére nézve. Csökkenteni kell a káros hatását és ki kell használni előnyét. Csak környezetkímélő új vállalkozások elhelyezése képzelhető el ezen a természetileg kevesebbé értékes területen, bevételt jelentve az önkormányzatnak és a falu lakóinak. Az ország vérkeringésébe jutástól még inkább figyelem központjába kerülünk.                                                        Igen bölcs körültekintéssel kell ügyelni, hogy ebből a falu profitáljon úgy, hogy ne sokat veszítsen. Meg kell találni a környezetvédelem és a gazdaság harmonikus arányát.                                                                                                     

·     A lakókat zavaró, életminőséget rontó vállalkozások kitelepítése az új 10-es út mellé. Ezek feltételeinek biztosítása.                                                                                      

·     Idegenforgalmi és turisztikai vállalkozások támogatása.                                                 

·     Műemlék jellegű és megóvásra méltó épületeink védelem alá helyezése.                                                     

·     A Pázsit természet védelem alá helyezése.                                                                            

·     Az önkormányzat szolgáltatói szerepkörének erősítése.                                                  

·     Az önkormányzat, lakosság és a hétvégi házas tulajdonosok közti esetleges konfliktusok elkerülése.                                                                                               

·     Rendelet alkotás a külterületi építkezések szabályozására és a falukép megőrzésére.                       

·     Közösséget összetartó és erősítő célok keresése.                                                           

·     Kulturális történelmi értékeink, feltárásra váró szenzációs régészeti lelőhelyeink védelme. ( Középkori templom, a  római kori település maradványai, középkori falunk: Királyszántó,  Kisszántó, Nagyszántó felfedezése, Baross ház pincerendszere stb.)                                                                                                                                   

·     Oktatás folyamatos, állandó korszerűsítése a kor szédületesen fejlődő követelményeihez igazítva.                                                                                       

 

 

·     Közbiztonság                                                                                                                Srác koromban a Szántóiak nem ismerték a lakatot. Kora reggel úgy mentünk ki a mezőre estig, hogy csak a nyári legyek kirekesztésére hivatott, ajtófélfára szögelt ágylepedő volt a páncélajtó.                                                                           Nem volt ott becsukva semmi ! Csak a finánc és a téeszcsébe agitáló elvtárs előtt volt csukva az ajtó.                                                                                                   Egy dolog azonban nem változott. Még ma is a falu közbiztonságának leghatékonyabb védelme a közösség pudvást kirekesztő összetartó ereje. Ha ez megszűnik nem fogja pótolni sem a rendőrség sem a liberális törvények tömege.   Magunknak kell megvédeni a falut a rendőrök segítségével.                                                                                             

    

A felsoroltakon túl lehetne még részletezni az elveket de talán ahhoz elég, hogy lakótársainkat tájékoztassa, olvasóinkat elgondolkoztassa azon mit is jelent nekünk ez a falu.

Az idegen, idegen marad ha nem hallja meg szívével az ablak alatt karácsonyi éneket dalolók hangját. Ha a felkelő holdra vonyító Bodrit leütni akarja. Ha nem simogatják lelkét a hajnali disznóvisításos, csikorgó havú falucska ébresztő neszei. A rorátéra bandukoló nénikék hópuha léptei, a kezükbe kapaszkodó kis unokák elfojtott ásítása. Saját magát rekeszti ki közösségünkből az aki számára az esti  harangszó nem mond semmit, a hajnali harangszó idegesíti.

Pedig ezek a harangok érettünk szólnak mindannyiunkért, Szántóiakért !

 

Az elmondottakból nem nehéz kikövetkeztetni vajon mit kívánhatnék a Szent Család ünnepén a mi Nagy Szántó Családunknak ?

Újak és régiek mindnyájan kik Pilisszántót szeretjük és itt szeretnénk élni, tömörüljünk közelebb egymáshoz mint a hajlékony búzaszál a gabonatáblában amely,  egyedül eltörne a szélben, de sűrűn egymás mellett élve nem tud gyökeret verni közénk a konkoly.

 

 

 

 

                                                                                                         Szőnyi József

                                                                                                       polgármester

 

 

Kép

 

 

 

 

 

Milleniumi ünnepség a Hősök terén

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Szilveszteri köszöntő Hálaadási mise után 2001. december 31.

 

 

Kedves Szántóiak!

 

            A természet rendje, törvényei szerint a Világmindenség állandó körforgásban van, folyamatosan ismétlődik. Elmúlik valami, meghal azért, hogy aztán újra és újra születhessen.

A Nap minden este meghal számunkra, hogy holnap reggel újra életre kelljen. A növények, a fák lombjai, gyümölcsei minden ősszel meghalnak, hogy aztán tavasszal az elhullajtott magokból új élet bimbózzék. Mi magunk emberek is mindnyájan meghalunk egyszer, hogy nyomdokainkban általunk gazdagodva új emberkék születhessenek.

Ebben az állandó mozgásban csak egy van ami állandó.

 

A lélek. A dolgok lelke.

 

 Ez a kapocs, ami összeköti az elmúlást az újjászületéssel, a halált az élettel. Ez az a motor, ami folytonossá, állandóvá teszi a mozgást. Ez az a kovász, ami tartalmat ad alkotásainknak.

Amiben nincs lélek, nincs szellemiség, az halott dolog, amivel nem érdemes sokat foglalkozni.

Foglalkozni az élettel érdemes.

A templomunk, amely előtt most állunk, csak egy téglából összerakott kőhalmaz lenne, ha nem töltené meg élettel a kereszténység eszménye

Az előtte álló kereszt szobor csak halott kődarab lenne, ha nem szólna hozzánk belőle a megfeszített Jézus.

A községházán lobogó zászló csak egy textildarab maradna, he nem lengetné a magyarság szellemisége.

Az édesanya főztje csak ízetlen moslék lenne, ha nincs meg benne a család szeretete.

 Vagy mondhatom azt is első kézből, hogy egy polgármester tevékenysége nem más, mint merő üres csapkodás, ha nincs benne a faluja iránti rajongás, a néppel, ez emberekkel szembeni alázat és szeretet.

            Erről a lélekről beszélek én. Olyan  erő  ez, olyan éltető energia, amely nélkül nincs faluközösség, nincs ország, ha hiányzik belőle a történelmi múltján nyugvó nemzeti öntudat.

 

Ma éjfélkor szokás szerint a fotelból felállva elénekeljük a Himnuszt. Szokás szerint én még kitörlöm szemem sarkából a könnycseppet, aztán megcsörrennek a pezsgős poharak. Magában ki-ki megfogadja, hogy az új évben megpróbál javítani valamelyik hibáján, megígéri, hogy márpedig mától kezdve változtat rossz szokásán és meglepő jó cselekedettel örvendezteti meg környezetét.

 

Kedves jólelkű Szántóiak!

 

Ígérjük meg az Új Év első imának beillő perceiben, hogy minden gondolatunkat, tetteinket, a legegyszerűbb hétköznapi alkotásainkat is szívvel-lélekkel fogjuk tenni, melyben  csendben, szerényen ott rejtőzik ezáltal – a szeretet.

 

Higgyétek el, csak ezen van áldás, és csak ez a gyakorlat ápolja észrevétlenül saját lelkünket is.

 

 

(Vinsujem vám tento novy rok…..)

 

                                                                                                                                                Szőnyi József

              polgármester                                                                                       

 

 

Híd amely szellemi kapocs Pilisszántó

 

és Csíksomlyó között

 

2003. december 20-án Ladocsi Gáspár püspök úr megszentelte Pilis Keresztjét.

A tizenkét méter magas hat méter széles tölgyfa keresztet Csíkmindszentről hozták fel a Pilisbe, a Kárpát-medence másik szent hegyének a Hargita ajándékaként.

Ugyanebben az évben Hummer Rozália a Tündér Ilona sorozat festője Pilisszántón lakott néhány hétig. A sok évig Indiában élő tiszteletre méltó hölgy pilisszántói tartózkodása alatt megfestette a Pilisszántói Madonnát. Az ember nagyságú nagyszerű festményt a gödöllői Grasselkovich kastélyban mutatták be ünnepélyes keretek közt. Azután hosszú keresgélés után véletlenül tudtam meg, hogy a festmény a Csíksomlyói Gergely atyához került, mint Pilis ajándéka.

Az égiek rendezésében így lett nagy ívű kapcsolat a két szent hegy között. Ezt szolgálja a most épült Boldogasszony kápolna a Pilis keresztje alatt.

 

 Pilisszántó, 2006. szeptember 26.

 

 

 

Szőnyi József

polgármester

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 Hummel Rozália festménye

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Kép

 

 

 

 

 Pilis Keresztje

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 Pilis Keresztje tábláján a szöveg:

 

"A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek"

__________________________________________________________________________________

 

 

Mint polgármester mindig jelen volt az esküvői szertartásokon

 

Köszöntő beszédet mond az ifjú párnak

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pillanatfelvételek az előadásairól

 

Kép

 

 

 

Előadást tart a templomban

2009 október 10-én

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

Előadás a kápolnában 2009. október 31.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

Polgi előadása Dunakeszin 2009. december 10.

 

 

 

 

Kép

 

 

Polgi előadása Dunakeszin 2009. december. 10.

 

 

 

 

 

KépBösztörpusztán is képviselte Pilisszántót

2009-ben a KURULTÁJON