Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árva Vince Pálos szerzestes

2010.03.19

 

 

PÁTER ÁRVA VINCE: AZ ESZTERGOMI BOLDOG ÖZSÉB

 

ALAPÍTOTTA PÁLOS REND

Felszólalás a "Keresztre feszített Magyarország" című kötetből.

 

 

 

Tisztelt Hallgatóság!



Köszönöm a meghívást, hogy a Pálos Rend történetéről beszélhetek. Mielőtt a Rend történetét kezdeném, kénytelen vagyok az elmúlt 10 év néhány eseményét is ismertetni, amelyek személyem körül történtek.

 

Tizenöt-tizenhat éves korom óta a Boldog Özséb alapította Pálos rend tagja szerettem volna lenni. Megismertem a budapesti Sziklatemplomot, és boldog örömmel készültem a pálos rendbe. De közbejött 1950-51, a szerzetesrendek feloszlatása. Emiatt már nem léphettem be a Pálos Rendbe. Ezért az esztergomi szemináriumba jelentkeztem. Itt ismerkedtem meg Puchovszky Istvánnal, aki két évvel fölöttem járt. Ö viszont kapcsolatba került Arató Lászlóval, aki Pécsett, mint pálos szerzetes végezte a teológiát. A feloszlatás után a váci szemináriumba került. Puchovszky közvetítésével én is felkerestem Arató Lászlót a váci szemináriumban. Ettől kezdve kapcsolatunk mind szorosabbá vált és rendszeresen találkoztunk. Természetesen a Rend jövőjéről beszélgettünk, én voltam a reálisabb szemléletű és állítottam, hogy a szovjet csapatok legalább ötven-száz évig hazánkban fognak tartózkodni, gondolva a törökökre is.

 

Majd Pál atya kiszabadult a börtönből, így két pálos a fiatalok körében elkezdte megismertetni a pálos-lelkiséget. Ezek közül többen vállalkoztak arra, hogy az adott körülmények között is szívesen állnak a Pálos rend tagjai közé. tekintettel, hogy rendi teológia nem volt, sőt még az egyházmegyékben sem volt mindenütt, ezért ezeket a vállalkozó lelkű fiatalokat a meglévő egyházmegyei szemináriumban helyezték el. Közben letették a pálos szerzetesi fogadalmat. Pappá szentelésükkor már, mint pálosokat szentelték őket pappá, bár a szentelő püspöknek sejtelme sem volt erről. Így jutottunk el az 1989-es esztendőbe, amikor a szerzetesrendek ismét életre támadhattak. De már 1985-ben, amikor Jan Platek lett a generális Csensztochovában, problémák jelentkeztek a 12 magyar rendtaggal. Nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget ennek, de 1988-ban ugyanez a generális az egész magyar közösségünket meg kívánta szüntetni. Ezzel az üzenettel: "...fogadalmaitok érvénytelenek, mehettek ahova akartok!" Erre Rómába mentem, ahol egy magyar-szívű segítőre találtam. Aki a Szerzetes Kongregációban előadta az esetet, melyre a következő választ adták: "Menjen nyugodtan haza, ismerjük a csensztochovaiakat."
Azt reméltem, hogy valóban nyugodt lehetek, de nem így történt. Az Antall-kormány alatt nem mertek nyíltan hozzám nyúlni. Valószínű a miniszterelnök személye miatt, aki engem jól ismert, sőt egy alkalommal személyesen is meglátogatott a Szikla-kolostorban. A Horn-kormány kezdetével nyíltan ellenem támadtak. Az új generális Jan Nalaskowski, az un. Kánoni látogatás alkalmával fél óra alatt döntött, miszerint azonnal hagyjam el a Rendet, vagy menjek egyházmegyei szolgálatba, vagy menjek, ahová akarok.


Három hónap gondolkodási időt kértem, amit meg is kaptam. A három hónap lejártakor azonban kértem, hogy mindent írásban küldjön meg a generális. Kb. egy újabb három hónap következett, mire megjött az utólag Csesztochovában felvett jegyzőkönyv, mely tökéletesen tartalmazta a generális részéről elhangzottakat.


A jegyzőkönyvet 1994. június 27-én Rómában a Szerzetesek Kongregációjához terjesztettem fel. A döntés: "A Rendből nem tehetnek ki, fogadalmaid érvényesek!". De mivel ennyire ellenséges a hangulat ellenem, a Kongregáció javasolta, hogy a rendi közösségi életből lépjek ki és csak a mindenkori Apostoli Nunciussal beszéljem meg, hogy hová akarok költözni. Még hozzátették, hogy "...püspöki joghatóság alá sem kényszeríthetnek, mert az büntető jellegű lenne. Márpedig én nem vagyok büntethető". Kozma Imre meghívására, majd az akkori Nunciussal megbeszélve, a zugligeti plébániára mentem két évre. Két év elteltével, ismét a Nunciussal való megbeszélés után, Pilisszántóra jöttem, ahol a mai napig, mint kisegítő lelkipásztor vagyok.
De mielőtt a zugligeti plébániára kerültem, egy hónapos szabadságra mentem. Ami azt jelentette, hogy az 1934-1951 közötti időt szerettem volna feldolgozni. Döbbenetes adatok kerültek elő: a legfontosabb, hogy megtaláltam azt a dokumentumot, amelyből megtudtam, hogy ez a most működő pálos rend nem azonos a Boldog Őzséb által 1250-ben alapított Pálos-renddel!
"Ezt a rendet 1784-ben VI. Pius pápa alapította Szaniszló Ágoston lengyel király kérésére, mint Lengyel Pálos Kongregációt!"
2 Most értettem meg, hogy miért akadályozták a lengyelek a Rend magyarországi felvirágoztatását! Azt is megértettem, hogy engem miért akartak mindenáron a rendből eltávolítani. Ezen felismerés után ismét Rómához fordultam. Előadtam3:
A kommunista rendszerben én a fogadalmaimmal az Ősi, Boldog Özséb által 1250-ben alapított Pálos Rendbe tettem le. Nem volt lehetőségem meggyőződni arról, hogy ez a Rend nem az Özséb által alapított Pálos Rend. Ezért létrejött az error invicibilis (legyőzhetetlen tévedés), az Egyházjog szerint az így létrejött cselekedet érvényes, tehát az én fogadalmam a Boldog Özséb által alapított Ősi Pálos rendbe érvényes.


Róma felterjesztésemet elfogadta, jóváhagyta. Így én vagyok az egyetlen tagja az Ősi Pálos Rendnek. "De az újjászervezésre nem alkalmas az idő." Érthetetlen módon a Magyar Püspöki Kar nem járul hozzá az Ősi Pálos Rend újjászervezéséhez.


Végül eljutottam az Ősi Pálos rend alapításához. Sajnos a viharos magyar történelem és a magyarság ellenségei elérték, hogy a Boldog Özséb által alapított Ősi Pálos rend alapításáról egyetlen forrás maradt fenn, ez is csak másolatokban. Ez pedig Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete című latin nyelvű kódexe, melyet magyarra fordítva 1998-ban jelentettem meg több más könyvvel együtt, az Ecclesia budapesti boltjában kapható. Sajnos az az érzésem, hogy ezek a kódexmásolatok nem teljesek. Ügy tűnik, hiányosak. Sok olyan eseményről nem írnak, amikről elképzelhetetlen, hogy Gyöngyösi Gergely azokat ne írta volna le. Az eredetit nem ismerjük. Én nyolcféle másolatot gyűjtöttem össze, de mintha, csak egy diktálással írták volna le. Ha a legősibbet elfogadnánk eredetinek, akkor fel kell tételeznünk, hogy még Gyöngyösi életében tudatosan, kivonatosan másolták le. De a kérdés: az eredetivel mi lett? Vagy elpusztult, amikor a törökök a budaszentlőrinci kolostort elfoglalták. A megmaradt kódexmásolatokban Gyöngyösi szerint igen sok könyv elégett a budaszentlőrinci kolostor könyvtárában. De az is lehet, hogy a török magával vitte. Esetleg az isztanbuli Top-Kapi Múzeum pincéjében a hat láda pálos-anyag valamelyikében rejtőzik. De a tudatos rövidítést sem szabad kizárni. Mohács utáni történetünk alakulása és szemlélete is megváltozott, később ez még nyilvánvalóbb lett, amikor a Habsburg-dinasztia vette át a hatalmat. Tehát a feltett kérdésünkre nem tudunk választ adni, de térjünk vissza a rend alapításához Gyöngyösi szerint Esztergomban él Özséb kanonok. Hozzá járnak pilisi remeték. Özsébről még annyit ír a kódex, hogy előkelő szülőktől származott. Megszereti a remetéket, és ő is a pilisi hegyekben szeretne remetéskedni. Azonban Váncha István, az akkori esztergomi érsek, Özsébnek ezt a kérését nem fogadja el. Így Özséb még továbbra is Esztergomban marad, de tervéről nem mond le végleg, mert néhány ismerősét is megnyeri a remetei életeszménynek. 1241-ben megérkeztek a tatárok. A muhi csatavesztés után a tatárok Esztergomot is megostromolták, de a fellegvárat nem tudták elfoglalni. Minden bizonnyal Özséb is ott menekült meg. Ezután Özsébre még nagyobb szükség volt Esztergomban. Végül is 1246 táján érseke elengedi, és hat társával Szántó közelében a Pilisbe, a Hármas-barlangba (de nem három barlang!) megy. Még azt is olvassuk, hogy a forrás közelébe. 1250-ben pedig hat társával és a nép segítségével egy kis kápolnát építenek a Szent kereszt tiszteletére, a Hármas-barlang közelében.


Némely források szerint Rómában Özséb segítségére volt
5 Aquinói Szent Tamás. IV. Orbán pápa meghallgatta ugyan Özséb kérését, de nem hagyta jóvá, hanem Pál veszprémi püspököt bízta meg a szerzetesrend kolostorainak megvizsgálásával. Ezt Pál elvégezte, és a pápa felhatalmazása alapján Özséb rendjének működését jóváhagyta: I. Remete Szent Pál Rendje néven. Természetesen a jelentést IV. Orbán pápának megküldte. Az 1256-os esztergomi egyházmegyei zsinaton, mint I. Remete Szent Pál Rendjének provinciálisa írta alá. Körülbelül ma az írott forrásokból ennyit ismerünk.


Feltűnő és érthetetlen. hogy az elmúlt évszázadokban kiváló történészeinknek sem tűnt fel néhány probléma Özséb személye és a rend alapítása körül. Végre napjaink egyik kiváló egyháztörténésze figyelt fel a problémák egy részére, de a megoldásig nem jutott el.
Az első probléma Özséb neve és származása, Gyöngyösi a kódexben csak annyit ír, hogy nemes vagy előkelő szülőktől származott, ennél semmi több nincs, mégis egyes életrajzírói odáig mennek, hogy egyenesen a királyi családdal hozzák rokonságba. Semmi biztos adatunk nincs erre vonatkozólag, a lehetőség nincs ugyan kizárva, de bizonyítékok még nem kerültek elő. Gyöngyösi pontosan leírja, hogy Özséb hat esztergomi társával együtt megy a remeteségbe. Mégpedig először a Hármas-barlangba. Teljesen érthetetlenek az utóbbi ötven év szakembereinek állításai a barlanggal kapcsolatban. A kódex nagyon pontosan meghatározza a barlang helyét, amikor a "triplex", magyarul a "hármas" szót használja. A hármas azt jelenti, hogy valamilyen módon összefügg, pl. egy bejárata van, de bent három részre tagozódik. Ma is építenek több részes házakat, amelyeknek esetleg még a bejáratuk is több de egybe vannak építve. Ezért elfogadhatatlan pl. ilyen állítás, hogy a Hármas-barlang áll a leány - legény - rabló barlangból, melyek kb. 100 méter távolságban állnak egymástól. Ebben az esetben nem hármas, hanem három barlangról beszélhetünk. Most a kérdés ezek után: hol volt a hármas barlang? Mit ír Gyöngyösi? Özséb kolostort és templomot épít a Szentkereszt tiszteletére Esztergom és a Hármas-barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett. Vegyük sorra
6: "Esztergom közelében". Ha a Pilis-hegycsoportot veszem, akár Szentendrétől nézem is a Pilisszántó felett emelkedő legmagasabb csúcsig, mind Esztergom közelében van. Csak ne felejtsük el, hogy leszámítva a mai "modern" kor elsatnyult emberét, 10-15 km nem volt messze. Ezt a távolságot sétálva is megtették. Ha tehát Esztergomot vesszük alapul, a kolostor a Pilis bármely pontján lehetett volna. Vegyük a másik meghatározást: "a hármas barlang közelében". Itt is ugyanazt a helyhatározást használja, mint Esztergom esetében, a "közelében" szót. Az a kérdés, honnan nézem a "közelében" kifejezést. ha tehát Esztergomtól nézem a szentkereszti főmonostort, akkor a főmonostor a Hármas-barlang mellett 10-15 km, és ebben az esetben a főmonostor a Pilisben bárhol lehetett volna. A kulcskérdés tehát az, hol a hármas barlang és a forrás, melynél a "mellette" helyhatározó szót használja a kódex, ami azt jelenti, hogy nem olyan távolságra, mint Esztergom. A forrás meghatározásához feltétlenül szükséges a geológiai vizsgálat, milyen mennyiségű vízgyűjtőtér van a Pilis-csúcs alatt, illetve mekkora az ott lévő víztömeg felhajtó ereje. Számomra érdekes, hogy akik foglalkoztak Boldog Özséb életével és szentkereszti kolostorával, nem tűnt fel nekik a Trézsi forrás. A Pilis-csúcs, Pilisszentkereszt irányában kb. 500 méter magasságban található a Trézsi forrás. Sajnos barbár kezek a kerámiavezetéket felszedték és széttördelték. Ez a forrás soha nem fagy be, télen-nyáron önti a jó vizet. Ez igen figyelemre méltó, főleg szárazság idején. Lehetséges, hogy a Gyöngyösi által említett forrás ez lenne! Néminemű probléma ugyan lehetséges, mert az Özséb által épített szentkereszti kolostor nem 'közvetlen mellette van, de Esztergom és a Hármas-barlang "közelében".


A Hármas-barlang helyének megállapításához szintén geológiai vizsgálatra van szükség, ha ugyan még valami megállapítható. A pilisszántói öregek tudatában sok minden megtalálható, de nem akarnak beszélni róla, végül is Hármas-barlangról egy igen bőségesen és jól tájékozott idős emberadott felvilágosítást. Az ő tudása szerint a Hármas-barlang a Pilis-csúcs pilisszántói közepén lévő Bánya-lak helyén volt. Állításának valószínűségét támasztja alá, hogy a Bánya-lak jobb oldalán ősrégi kőfülkék vannak. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy a kőfülkék vonulatát figyelve feltételezzük, hogy azok tovább folytatódtak, és középen kiszélesedve alkották meg a Hármas-barlangot. Ha elfogadjuk a hármas barlang helyét, akkor Gyöngyösi megállapítása, hogy az "...Esztergom közelében..," valós helyzetet jelez. De az a megállapítása is valós helyzetet jelez, hogy a szentkereszti főmonostor a Hármas-barlang közelében van. Egyedül a forrás körüli kérdés nem teljesen biztos. De remélhetőleg tisztázódik, ha a kolostor feltárása megkezdődik, mert a kolostor közvetlen közelében (mellette) van egy másik forrás is, de nincs föltárva. Most végre nézzük, hol vannak az 1250-ben épített főmonostor romjai. Gyöngyösi Gergelyt kivéve 1900-ig minden forrás, igen jelentősek is, köztük Ipolyi Arnold is, az 1250-ben az Özséb által alapított főmonostor helyét pro pe Santo, vagyis Szántó közelében határozza meg. Nagyon érdekes, hogy 1900-tól mintha elfelejtették volna Szántó közelségét. Számomra megdöbbentő a Pest Megyei Monográfia leírása Pilisszántóval kapcsolatban. A régi temetőről a következő megjegyzés van; valószínű középkori falmaradványok vannak benne.
Számomra felfoghatatlan, hogy a valószínűleg hetvenes évekből származó leírás kapcsán miért nem tártak föl legalább 10 métert, és rábukkantak volna az 1250-ből származó másfél méter széles románkori falra. Mintha valamilyen általam ismeretlen okok miatt, tudatosan siklottak volna el a felismert "régi falmaradvány" mellett. Ez is érdekes!


A falu lakosságának hallgatása is elgondolkodtató. Az 1720-as években itt 5 magyar család és ez időben betelepített 7 szlovák illetve 25 német család élt. Minden bizonnyal a kolostor és a templom köveiből épült a falu új temploma, Páduai Szent Antal tiszteletére. Minden valószínűséggel 1826-ban a Baross-kastély, a polgármesteri hivatal, a plébánia épület egy része és a falu régi házainak az alapozásához használták a kolostor és a templom köveit. Tehát a falu tudott a romokról, de valami megfoghatatlan kommunális hallgatás alakult ki bennük. A három évvel ezelőtti hivatalos megkutató ásatás teljesen bizonyította feltételezésemet. A kutató árokra oly szerencsésen esett a választás, hogy az közvetlenül egy 1250-es kb. 4x14 méteres kápolna előtt húzódott. Majd következett egy bővítés kb. 18 méter szélesre, mely úgy tűnik, magába foglalja az előbb említett kiskápolnát is. Végül még egy bővítésre bukkantunk, de ez mindkét oldalon csupán 2-2 méter széles. Ha az eddigieket megpróbálom összefoglalni, az alábbi következtetést tudom közzétenni:


Van egy másfél méter vastag falú 1250-es években épült román stílusú kápolna, melyben kb., csak hét személy férhetett el, amint a kódexben olvassuk, hogy Boldog Özséb hat társával építi fel a Szent Kereszt tiszteletére az első kolostorának templomát. Majd Kun László megrongálja a kápolnát, de pápai parancsra újjáépíti, mégpedig sokkal nagyobbra. Végül 1398-ban az akkori tartományfőnök kibővíti, de érdekes módon mindkét oldalán csak 2-2 méterrel. Ezt a két méteres bővítést csak azok értik meg, akik a második vatikáni liturgikus rendelkezést ismerik, ti. egy oltárnál egy időben csak egy pap misézhetett. Ezért a szerzetes-templomokban több oltárt kellett építeni, hogy megfelelő időben fejezhessék be a szentmiséket. E templom-együttes fölött az elektromágneses felmérés épületrészeket {kolostor) és ősi kútnak a helyét mutatta ki. Ezek figyelembe vételével biztosan állíthatjuk, hogy a megtalált romterület a Boldog Özséb építette kolostor, a Szent Kereszt tiszteletére épült templommal együtt. Végül egy másik megoldatlan kérdés: kik voltak azok a remeték, akik Boldog Özséb idejében a Pilisben és a többi hegyekben éltek? A megoldások közül, melyeket eddig hallottam, megalapozatlanságuk miatt egyesek inkább ártanak a magyarságnak. Némelyek viszont eléggé elfogadhatóknak látszanak. Ez azt is jelzi, hogy igen nagy összevisszaság uralkodik az őstörténeti kérdések területén. Mert a remetekérdés, véleményem szerint csak az őstörténeti kutatás módszerével oldható meg.
Most már visszatérve a feltett kérdésre, kik voltak Özséb, ill. a Pilis-hegy remetéi? Némelyek szerint gnosztikus, netán ariánus vagy nesztoriánus keresztények. Véleményem szerint egyik állítónak sincs bizonyítéka, ez csupán elgondolás, magánvélemény. A nesztoriánusokkal lehetséges valamiféle kapcsolat, mert "a hunok, a türkök, sőt még a tibetiek is nesztoricínus értelmezésben ismerték meg a kereszténységet. Egy szerzetesi mozgalom is kialakult közöttük, és ez nem korlátozódott csupán Mezopotámia területére."
8 (Kereszténység Krónikája, 1998 Officina Nova). Véleményem szerint nagy a valószínűsége annak, még ha valami kisebb-nagyobb nesztoriánus hatást is feltételezünk, ezek a remeték bizánci rítusúak voltak. Mert közismert dolog, hogy Gyula vezér alatt Erdélyben már bizánci rítusú kereszténység volt. Sarolta is (Szent István édesanyja) bizánci keresztény volt. A bizánci kereszténység elterjedésére jellemző, hogy Visegrádon, Tihanyban bizánci rítusú szerzetesek éltek, Veszprémben pedig bizánci rítusú apácák voltak.


Gyöngyösi kódexében olvashatunk a mecseki Szent Jakab kolostorról is. Sokan, még jeles személyek is úgy vélik, hogy a pálos rend eredete a patacsi remetékhez nyúlik vissza, és alapítójuknak Bertalan pécsi püspököt teszik meg.
9-10 "Bertalan püspök 1219-ben, II András idejében, 28 éves korában, tanulatlansága mellett is megkapta a pécsi püspökséget, melytől azonban III. Honorius pápa, mint méltatlant megfosztotta, és János esztergomi érseket, ki őt megerősítette, egy évi jövedelmének elvesztésére ítélte. 1221. január 29-én az érsek visszahelyezte a pécsi püspökségbe. Mint királyi követ járt Spanyolországba, nagy tisztelője volt compos-tellai Szent Jakabnak, akinek tiszteletére 1215-ben kolostort építtetett, az Ireg falu és Pécs közelében lévő Patacs hegyen. Ebben a kolostorban remetéket helyezett el, kiket szabályoknak vetett alá, s kikre eleinte maga ügyelt; csak később tette priorjukká Antal frátert"11. Sokan a mai napig a kolostorból eredeztetik a pálos rendet is. Gyöngyösi is a kódexében a patacsi remeték reguláját Bertalan pécsi püspöknek tulajdonítja. Ugyanakkor azt írja: "Özséb hatodmagával megalapítja a pilisszent-kereszti főmonostorban Első Remete Szent Pál rendjét, vagyis a Pálosokat": Az egykor kiváló történészünknek, Mályusz Elemérnek felvetettem a problémámat a Bertalan pécsi püspök regulájával kapcsolatban. Azt felelte, "...a regula nem, Bertalantól ered, mert a belső kritériumok ezt nem erősítik meg. Lehetséges, hogy Gyöngyösi hallomás útján írta le a regulát.". Az is lehetséges véleményem szerint, hogy Gyöngyösi kódexét valaki vagy valakik átformálták esetleg bele tettek vagy kihagytak belőle bizonyos részeket.
Végül vizsgáljuk meg Boldog Özséb római útját! Gyöngyösi Gergely szerint "az Úr 1262-ik évében Özséb, az első prior provinciális, néhány testvér kíséretében elmenni IV. Orbán pápához, és ügyében Aquinói Szent Tamás is segítségére volt a pápai udvarban".
12 Pál veszprémi püspök levelében írja, hogy Boldog Özséb Rómától kéri a szabályt, engedélyt. Igen kiváló egyháztörténészünk, igen nagy hévvel bebizonyította, hogy Boldog Özséb nem járhatott Rómában; mert; "III. Orbán pápát 1261. augusztus 29-én választották pápává, ezt követően Orvietoba menekül ellenségei elől, ahol egész uralkodása alatt tartózkodott, később Perugiába ment, ahol másnap meghalt."13. Boldog Özséb életrajzírói kivétel nélkül azt írják, hogy Boldog Özséb Rómában járt a pápánál. Mind a mai napig, ha valaki a pápához megy, vagy a pápát akarja látni, az automatikusan azt mondja, hogy Rómába megy, még akkor is, ha a pápa történetesen Castelgandolfóban tartózkodik. A keresztény hit szerint, ahol a pápa, ott van Róma; Boldog Özséb idejében ugyan nem voltak még modern közlekedési eszközök, de még gyalog is elmentek Orvietoba a pápa után. Föltételezzük, hogy Boldog Özséb Rómáig nem gyalog ment, hanem jó magyar paripákon. Tehát a pápát mindenféleképpen utolérhette, még ha az nem is Rómában élt. Az pedig, hogy Aquinói Szent Tamás Bolognában tanított, ez valószínűleg nem akadályozhatta meg abban, hogy otthagyja az egyetemet, növendékeit, és Özsébet elkísérje Orvietoba, a pápához. (Bizonyára növendékei nagy örömére.)


Nagyon feltűnő és sajnálatos, hogy a sok-sok magyar egyháztörténész, Boldog Özséb római útjával kapcsolatban egy nagyon fontos magyar személyről elfeledkezett. Ez a személy pedig nem más, mint az a Váncha István esztergomi érsek, aki 1252-ben első magyar kuriális bíboros
14 lett, és aki Özsébet elengedte a pilisi remeteségbe. Elképzelhetetlen, hogy az az egykori esztergomi érsek, aki Özsébet elengedi a remeteségbe, most, mint kuriális bíboros ne vette volna pártfogásába Özsébet és kérését. Talán éppen neki köszönhető, hogy bár a pápa nem hagyja jóvá azonnal Özséb tervét, de megbízza azzal Pál veszprémi püspököt15, vizsgálja meg, hogy a szükséges javak megvannak-e a szent Ágoston szabálya szerinti élethez. Maga Pál veszprémi püspök a következőt írja: "...a provinciális perjelek és egyházmegyénk remete testvérei Szentatyánktól, 0rbántól, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjától, személyesen kérték stb., stb. Mi tehát Szentatyánk és Urunk parancsának kívántunk eleget tenni tisztelettel... Kelt az Úrnak 1263. évében"16. Hogy Váncha István, mint kuriális bíboros, Boldog Özsébet támogatta IV. Orbán pápa előtt, ez látható Tomaso Dollabella (1628-35) vászonra festett képén, ahol alakja Aquinói Szent Tamás, Boldog Özséb és társai mellett láthatól17. Aquinói Szent Tamás jelenlétéről, illetve segítségéről a Domonkosok történelmi hagyománya is tájékoztat. Boldog Özséb tehát egészen biztosan eljutott IV. Orbán pápa elé, aki meghallgatta Özséb kérését, és a két nagytekintélyű pártfogó hatására, az egyházi gyakorlatnak megfelelően a megyéspüspökre bízta a kérdés megvizsgálását és jóváhagyását.


Özséb tehát elérte célját, Pál veszprémi püspök megvizsgálta a kérdést a pápa felkérésére, E levélből tudjuk meg Özséb kérését, melyet IV. Orbán, pápának előadott: hogy "a remete életből a Szent Ágoston szerinti életre térhessenek át." Azonban a feltételek nincsenek meg, ezért "mint engedélyezett társulat, a remete életmód szerint szolgálják az Urat mindenben" -írja levelében Pál veszprémi püspök. Kilenc meglévő kolostort emelt föl Pál püspök a veszprémi egyházmegye területén, de valamilyen oknál fogva kimaradt a levélből: "Szent Kereszt Egyháza a Pilisben, Szent László Kékesen és Pilu szigete", melyeket 1291-ben Benedek veszprémi püspök sorol fel, elődjének levelét megerősítő oklevelében. Később még ugyanabban az évben Ladomér esztergomi érsek a Szent György vértanú ünnepe utáni második héten a fent említett engedélyt megerősítette.
18
Kedves hallgatóim, ezzel tulajdonképpen elértem előadásom végére, mely talán egy kicsit hosszabb lett, mint a felkérésben megjelölt idő, de remélem, olyan történelmi tényeket ismertek meg, amelyekről sokuk talán még soha nem hallott, pedig az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend történelmünk folyamán meghatározó tényezővé vált a magyarság számára. Úgy, tűnik a történelmi adatokból, hogy a pálos szerzetesek sokoldalú tevékenységet folytattak, a művészeteken át a természetgyógyászatig, vagy a "fejlett mezőgazdasági technológiák" megvalósításával és azoknak a kolostort környező falvak népei számára történő átadásával. A tudományos élet területén sem maradnak el; a középkori Európa valamennyi híres egyetemén mindig megtalálhatók a pálos szerzetesek." Csanádi Albert a kor legjelentősebb egyházi költőjének művét másolja le munkájában, két himnusza és levele így maradt fenn az utókor számára. "Gyönyösi Gergely krónikaíró eredetiségének legmarkánsabb vonásai a mindeddig érdemtelenül mellőzött prológusában lelhetők föl. Gyöngyösi előszava a Vitae Fratum-ban (kódex) perdöntő dokumentum a késő-középkori elvilágiasodás és a vele szimbiózisban élő humanista mentalitás erőteljes térhódítása mellett. Az írói eredetiség üde színfoltja még a Vitae Fratum-ban azoknak a királyanekdotáknak (Mátyás, II Ulászló), melyek eddig máshonnan nem voltak ismertek. A vitae Fratum (kódex) tudománytörténeti (történelmi, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti stb.) jelentősége igen nagy."
19


Köszönöm a türelmüket, kívánom, hogy az elmondottak alapján mindannyiukban kialakuljon a Pálos Rend történetén keresztül egy igazi áldozatra kész magyar lelkület!

 

Megjegyzések:

1.         1994. június 27-én kelt felterjesztésem a Szerzetesek Kongregációjához

2.         O. Syktus Szafraniec: Konwent Paulinów Jasnagórskich, 1382-1864., 1996.

3.         1996. május 24-én kelt felterjesztésem a Szerzetesek Kongregációjához

4.         Varia Paulina III.: Gyöngyösi G. 3 1-35. old.

5.         Varia Paulina III.: Gyöngyösi G. 37. old.

6.         Varia Paulina III.: Gyöngyösi G. 35. old.

7.         Turista Közlöny, 1896., 83-84. old.

8.         Kereszténység Krónikája, 1998., Officina Nova Kiadó

9.         Varia Paulina III.: 30-31. old.

10.       Pallas Nagy Lexikona III. kötet, 175. old.

11.       Révai Lexikon, III. kötet

12.       Varia Paulina III.: 37. old.

13.       Pallas Lexikon

14.       Eszrergomi Sematizmus, I982, 38. old.

15.       Varia Paulina III.: 36. old.

16.       Gyöngyösi Gergely: Varia Paulina, III. kötet

17.       Documentu di storia dell' di canonizzazione

18.       Varia Paulina III.: 37. old.

19.       Varia Paulina III.: 1 1-21. old.

 

Irodalom:

·           Der Orden der Pauliner OSPE 1982., Eisenstadt (magyar nyelvu kiadás előkészületben)

·           Varia Paulina I., Pálos rendtörténeti tanulmányok, 1994.

·           Varia Paulina III., I. Remete Szent PáI Remete Testvéreinek élete, 1998.

·           Varia Paulina IV., Lissák György: Az Arany Kígyó, 1998.

·           Turista Közlöny, I896.

·           Turisták Lapja, XI. évf. 1899-1901.

·           O Syktus Szafraniec: Komvent Paulinów Jasnagórskiclo, 1382-1864.,1996.

.           Kereszténység Krónikája, I998., Officina Nova

 

Kép

 

 

 

 

Vince atya a zarándokokkal

 

 

 

 

 

 ________________________________________________________________________

 

Mindszenty József bíboros, hercegprímás a Boldog Özséb szentté avatásának támogatója

Kép

 

Mindszenty Józsefet  1945. szeptember 8-án, XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezi ki. 1945. október 7-én Esztergomban beiktatják új hivatalába, kinevezése után már 2 hónappal Boldog Özséb szentté avatását támogatja, így P. Gyéressy Ágoston lett a posztulátor (4501. sz. 1945. dec.  30.). Esztergomi érsek Mindszenty József bíboros, hercegprímás koncepciós pere és üldöztetése miatt P. Gyéressy Ágoston magára maradt (2000-3 /1986.). Esztergomi érsek Lékai József bíboros, aki méltó utódja Mindszenty Józsefnek, felvállalja az aktor szerepét és folytatja Boldog Özséb szentté avatását, kinevezi (1985. december 16-án kelt 155-6/1985 sz.) leiratával P. Árva Vince atyát posztulátornak, aki méltó folyatója lesz P. Gyéressy Ágoston munkásságának. Árva Vince atya munkáját befejezve értesítést küldött Őszentsége XVI. Benedek pápának.

 

 

 Esztergomi Boldog Özséb szentté avatási dokumentációját, a posztulátumot, Árva Vince atya eljutatta Patrubány Miklósnak. Ő pedig átadta e szentté avatási dokumentációt Mons. Angelo Amatonak, a Szentek Ügyei Kongregációjának, prefektusának.

 _________________________________________________________________________

 

az oldal feltöltés alatt